Timshow-rizsa

Életképek, érzések, Isten ismeret,"mennyei humor"(sokan inkább fárasztónak mondják:-) ),elgondolkodtató képek...és még sok minden.

"Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet, térj énhozzám, mert megváltottalak. Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa, mert megváltá az Úr Jákobot, és Izráelben megdicsőíti magát...." Ézsaiás 44/22-23

Tegnapelőtt Laci megnézte a Legenda vagyok c. filmet. Ez dióhéjban arról szól, hogy egy vírus amit a rák ellenszerének gondolnak, megtámadja az emberiséget, és mutánsok lesznek az emberek, nem bírják a napfényt, és agresszívak lesznek, csak éjjel jönnek elő ölni, meg rombolni.Vagy valami hasonlót csinálnak, én csak a film lényegét tudom, mert mikor megjelent az első mutáns majd bepisiltem, és úgy döntöttem nem nézem tovább a filmet, megelégszem azzal, hogy elmeséljék:-).

Ami érdekes volt, hogy a dvd-nek két verziója volt, egyiknek más volt a vége, mint a másiknak. A lényeg az, hogy New Yorkban egy ember maradt, aki nem volt mutáns, mert immúnis volt a betegségre. Ő a saját vérével kísérletezett patkányokon, hogy megtalálja az ellenszerét a vírusnak. Ki is sikerült neki 3 év alatt kísérleteznie egy szérumot, amitől javulni kezdett a mutáns-patkány, már nem őrjöngött a ketrecében, és a fényt is jobban bírta. Aztán egyszer majdnem megölték a mutánsok, de egy nő megmentette, kiderült ő is immúnis, és még van egy kolónia akik azok. Na de nem sokáig örülhettek egymásnak, mert a mutánsok megtalálták a pasi házát, és betörtek oda...na innen van két verzió, az egyikben:

a pasi elrejtette a nőt valahová, és neki adta a szérumot, hogy vigye el a kolóniába, és kísérletezzék ki belőle az ellenszert, majd terjesszék el, így lesz újra esélye az emberiségnek. Aztán ő maga egy gránáttal berohant a mutánsok közé, és feláldozta magát, hogy a nő, és áttételesen az emberiség megmenekülhessen. A nő el is jutott a szérummal a kolóniába.

A másik verzióban, a pasi is megmenekül, mert valahogy meglépnek a mutánsok elől, de a szérum az emberiség reménysége elveszik...

Eszembe jutott erről Jézus, és mi. Az emberiséget még a legelején megfertőzte egy vírus, a bűn, minden ember elkapta, te is, én is. Fényre érzékenyek lettünk, nem tudtunk világosságban élni, azt gondolod te nem vagy fertőzött? Jó ember vagy? Lehet, de ez csak a látszat, olyan, mint az AIDS, sokan nem tudják évtizedekig, hogy AIDS-esek, de azok, mert tünetmentesek...bár szerintem nincs tünetmentes ember a bűntől, de még ha kivétel is lennél, ha nincsenek is látható bűneid, a vírus akkor is benned van, a bűn vírusa. Vannak jelei, mert azt mondja a Biblia, hogy aki csak annyit mond az atyjafiának, hogy ostoba, már bűnös, vagy ha csak szexuálisan fantáziál valakiről, már bűnös...ki ne hazudott volna a suliban, vagy puskázott volna, vagy veszekedett a testvérével? Mindenki fertőzött a bűn vírusával. Kivéve egyet. Volt egy immúnis ember: Jézus Krisztus. Ő nem kapta el ezt a vírust. Ő nem félt a fénytől, sőt Ő maga volt a világosság. A Biblia szerint pont ezért ölték meg, mert nem bírták a világosságot (ez a vírus egyik tünete). Ő itt élt közöttünk, megmutatta, hogy milyen is vírus nélkül élni, háborúk, öldöklés, harag, civódás stb. nélkül, békében, világosságban. De a fénye nem tetszett az embereknek, hisz ők nem bírták a fényt. És Ő feláldozta magát, hogy a vére kifolyhasson, és aki beoltja magát vele élhessen vírus nélkül. Ha nem hal meg, a vére nem ömlik ki, nincs számunkra szérum, nincs esélyünk. Ő is megfutamodhatott volna, mint ahogy pl sokan gondolják (DA VINCHI KÓD pl.) hogy Ő nem is halt meg, családja lett stb...ez olyan, mint a film 2. verziója, így nincs szérum, nincs megmenekülés, nincs esély. Nem volt egyszerű a választás, nagyon félt, nagyon szenvedett, mikor meghozta a döntést a Getsemáne- kertben, vért izzadt, olyan nehéz döntés volt, hogy feláldozza-e magát, vagy ne? Megfutamodjon, vagy ne? De annyira szeretett téged, és engem, hogy úgy döntött, hogy lehetővé teszi nekünk, hogy használjuk a szérumot, az Ő vérét. (Mert, őt sokszor meg akarták ölni előtte, de nem tudták, amíg Ő maga nem adta oda magát.)

Bizony, ma is van ez a szérum. De csak annak hat, aki beoltja magát vele, nagy hazugság, hogy majd Isten eldönti, hogy a mennybe, vagy pokolba kerülünk-e, ezt mi döntjük el, és csak itt az életben van lehetőség erre. Kérd a szérumot Istentől, és téged is megment a vírustól, mert a bűn vírusának vége halál, már itt a földön is, válás, harag, békétlenség, depresszió, gyűlölet...stb, de az örök halál csak ezután jön, örök szenvedés, aminek nincs vége...de nem kell ennek így lennie :-):-):-) mert itt a szérum: 

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17.	Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18.	A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19.	Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.

János evangéliuma 3/16-17

Szóval: higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz, higgy abban, hogy Ő helyetted halt meg a kereszten, és elvette minden bűnöd, bármilyen nagy vagy kicsi is volt az.

 

 

Szóval, örüljetek egek és föld, mert elvette az Úr az álnokságaimat, megváltott engem, és erről szól a húsvét, a legnagyszerűbb ünnep: NEM VAGYOK MÁR MUTÁNS!!!! :-):-) Köszönöm Jézus, hogy jobban szerttél engem, mint magadat, mikor meg kellett hoznod azt a döntést a getszemáné kertben, köszönöm, hogy kaptam esélyt az életre. Köszönöm. És tök jó, hogy feltámadtál, hogy megismerhetlek, és Jákóbból (jelentése: Csaló) Izrael (jelentése: Isten harcosa) lehetek, megváltottad Jákóbot, Izrael lett belőle, akiben megdicsőíted magad. Segíts Hozzád hasonlóvá válnom, hogy én is oda tudjam magam adni másokért. Ámen.

A házisárkány kivételesen nem az én becenevem (bár biztosan néha rám is illik :-) ), hanem a kályhánké...mivel mostanában az volt a kedvtelése, hogy elárasztotta a házat füsttel, simán rendezhettünk volna techno-party-kat, mert a füstgép adott volt...és így húsvét közeledtével, néhány sonkát is felakaszthattunk volna a függönyrúdra...de azért ez korántsem volt olyan élvezetes.

 

 

Két választásunk volt, a füstmérgezés, vagy a fagyhalál. Egy ideig a fagyhalál mellett voksoltunk...napokig így volt, de aztán már nagyon kiakadtam, hogy nagykabátban, meg sapkában kell járkálnom a házban, és még így is csak a takaró alatt összeguborodva nem fázom...így hát inkább a füstöt választottam...vagyis akkor még hittem, hogy most nem fog füstölni...és begyújtottam, imádkoztam is, és a Jézus nevében megparancsoltam a kályhának, hogy most ne füstöljön...csak a kéményen. Miután mégis füstölni kezdett, még egy ideig kitartottam hitben, hogy ez csak próba, de aztán mikor már nemnagyon láttam, és kezdtem fulladozni, és folyt a könnyem a füsttől, kinyitottam az ablakot, és órákig szellőztettem, így még hidegebb lett, mint mielőtt begyújtottam, továbbá a füstszag is megmaradt. Mivel már napok óta fagyoskodtam, most meg még szédültem is a füsttől, nagyon kiakadtam. Itt vagyok terhesen, pont vigyázni kéne, hogy ne fázzak meg, plussz egy csomó oxigénre van szükségem, ehelyett füstöt szívok be szegény babának. Már arra gondoltam jobb lenne meghalni füstmérgezésben, aztán nem kéne tovább fagyoskodni.

 

 

Kimentem a konyhába, és elmondtam Istennek, hogy már elegem van hiszen kértem, imádkoztam hozzá, hogy ne füstöljön a kályha és mégis füstölt, miért adott annyi fát, hogyha mégis meg kell fagynunk? Kértem, hogy segítsen, hogy változzon már ez a helyzet, mert már a végét járom, vegye rá a férjemet is hogy foglalkozzon a témával, hogy rájöjjön/rájöjjünk miért csinálja, mert a kémény nem tűnt eltömődöttnek, de igaziból nincs a padláson ajtaja, így nem tudtuk volna kikotorni. Ahogy befejeztem az imát, elhatároztam, hogy kiköltözök a konyhába, és fizetünk amit fizetünk felhajtom a gázkonvektort, aztán felhívtam anyut boldog névnapot kívánni, de hiába palástoltam rájött a hangomból, h valami nincs rendben, ő mondott olyat, hogy a kürt is eltömődhetett, merthogy azt havont a kellene pucolni, na ezt nem tudtam, nekünk kazánunk volt, férjeméknek gázfűtésük, úgy gondoltuk elég azt évente kipucolni. Aznap este kinn aludtam a konyhában, kicsit kényelmetlen volt a vendégágy, de legalább oxigén, és meleg volt.

 

Másnap meg kellett harcolnom érte, hogy nézzük meg a kürtöt, mivel állítólag az nem lehet a gond stb stb...könnyebb volt elmondani miért nem lehet, mint megnézni...de én olyan voltam, mint a bibliai özvegyasszony, akin csak azért segített a bíró, mert már az agyára ment a nyaggatásával, ez nálam is bevált...bár jobb lett volna, ha egyszerűen el van fogadva, hogy nekem is lehet jó ötletem, és szeretetből teszi meg, így nem volt teljesen maradéktalan az öröm...de végül kiderült, hogy a kürtön már nincs lyuk, úgy el van tömődve...kipucoltuk, és azóta a kéményen megy ki a füst, és meleg van, és ez olyan jó :-):-):-):-)

Igaz a kályánk most elkezdett valami fekete undorító löttyöt folyatni a kürtön keresztül a parkettára, ami a falra is fellocsogott, úgyhogy ez kicsit beárnyékolja az örömöm, de erre is megvan a megoldás...:-)

Na de miért írtam ezt le? Nekem nagy tanulság volt belőle egyrészt az, hogy Isten törődik velem, hogy a kis dolgokra is figyel, a bosszúságaink nem kineveti, nem magyarázza meg, hogy most miért nem segít, nem közömbös iránta, hanem segít, és az is jó, hogy sokszor úgy segít, hogy megmutatja a megoldást, nem Ő oldja meg, hanem elvezet a megoldásra, mint egy jó szülő. Azt nem hallgatta meg, hogy ne füstöljön a kályha, hiába parancsoltam neki, nem oldotta meg helyettem a problémát, de megmutatta a megoldást, amiért ráadásul meg kellett harcolni, de végülis mégis megadta a kérésemre a választ: a kályha nem füstöl, de nemcsak nem füstöl, hanem tanultam közben egy fontos dolgot is, hogy mit tegyek legközelebb...

Így van a nagyobb dolgokkal is, néha nem szabadít meg azonnal, de megmutatja a kiutat, és miközben végigmegyünk azon a kiúton, tanulunk, megtanuljuk elkerülni azt a problémát, ami miatt gödörbe estünk, és legközelebb kikerüljük, vagy megelőzzük a bajt. Nem Isten nemtörődömsége, ha nem szabadít meg azonnal valamiből, hanem valami jobbat akar.

Megint tanultam kicsit a szülőségről is, szertnék ilyen lenni, mint Isten, bölcs, hogy tudjam mikor kell megszabadítanom a gyerekemet, és mikor kell csak a kiutat megmutatni neki, hogy megtanulja az élet buktatóit kikerülni. Nem jó, ha megcsinálok helyette mindent, hiszen úgy megfosztom a felnőtté válástól, hagynom kell hibázni is, van mikor tanácsot kell adnom neki, mit csináljon, mi a megoldás, de hagynom kell, hogy ő tegye meg, így lesz normális felnőtt, mert ha ezt a lehetőséget elveszem tőle, akkor csecsemő marad lelkileg, aki mikor kikerül az életbe semmit sem tud megoldani.

Isten csodálatosan bölcs. És jót tervez felőlem, jót akar nekem, mindent a javunkra enged. Csodálatos Isten!

És ebben is követnünk kell őt, követni a gyülekezet vezetőknek, hogy át kell engedni feladatokat, hogy felnőttkorú lehessen a gyülekezet, és ha át van engedve a feladat, akkor nem visszavenni, vagy ráerőltetni a saját véleményét, hanem bátorítani a jóban, és tanácsolni, ha rossz fele menne, de hagyni hibázni, mint ahogy engem is hagyott Isten, de mikor kérdeztem Tőle segített, nem oldotta meg helyettem, de segített...Aztán minden gyüli tag is a kisebbek felé tartozik ezzel, hogy ne tegyen meg helyette mindent, hanem segítsen az újszülöttnek személyesen Istenhez kapcsolódni, és ehhez Isten bölcsessége kell, mert mi nem vagyunk olyan bölcsek, hogy tudjuk mikor kell valakinek csak segíteni, és mikor kell kicsit magára hagyni, hogy megtanuljon valamit.

Tök jó, hogy Isten segít a gyereknevelésben is :-) :-) :-)

(Na és házisárkányt ölni :-) )

"Fontos tudni, hogy egy személy értelmi képessége nem az agysejtek mennyiségétől, hanem a sejtek közötti kapcsolatok számától függ..."

Ezt egy a gyerek fejlődését leíró cikkben olvastam, ott az a lényeg, hogy magzati, csecsemő, meg kisgyerekkorban sok impulzus érje, halljon zenét, meg lásson sok színt, tapinthasson, érzékelhessen, így fejlődnek a kapcsolatok az agysejtek között.

De most ezt nem ezért írtam be ide, valami más jutott eszembe...a gyülekezet, Krisztus teste...mennyire igaz ez rá is. Lehet egy gyülekezet baromi nagy, sok-sok ezer fővel, de ha nincsenek jó kapcsolatok egymás között, akkor a mennyiség mit sem ér. Akkor az "értelmi képességgel" baj lesz...nem értjük meg Istent, mi a szándéka, mit mond...Tehát nem a mennyiség, hanem a minőség számít.

A másik ezzel kapcsolatban, ha vannak agysejtjeink, de azok nem kapcsolódnak, akkor nem tudjuk őket használni, ha Krisztus testének tagjai sokan vannak, de nincsenek kapcsolatban egymással, akkor nem tudja őket használni (ami igaz, főleg nem azért kellünk neki, hogy használjon minket, legfőképp szeretni akar, de ahogy egy szülő is szomorú, ha a gyermeke nem segít otthon, úgy Isten is, ha velünk együtt nem munkálkodhat, hisz ez a kapcsolat egy mélyebb formája, az együtt munkálkodásban lehet az egyik legtöbbet megismerni Istenből). Szóval, ha nincsenek a sejtek a vérkeringésben, kapcsolatban egymással, akkor elhalnak, lehet elvegetálnak, de nem tudja őket használni az AGY, a FŐ tehát Krisztus. És hiába tartozik valaki szellemileg Krisztus testéhez, ha fizikailag nem tartozik oda, és fordítva is. Mert hogyan legyen kapcsolat a tesók között, ha nem is találkoznak? Akkor hogyan adják át egymásnak az üzenetet, hogy mit kaptak a FŐ-től? Hiszen itt ebben a fizikai világban kell a kapcsolat a sejtek között, és ahogy a testben is, az agysejtek nem a lábsejtekkel kapcsolódnak, hanem a szomszédos agysejtekkel, azok a többi szomszéddal, és így lesznek kapcsolatban a lábsejtekkel :-).

Ezért fontos a helyi gyüli, és a kapcsolódás fizikailag oda...mégha ott olyan bénának is tűnik a többi agysejt...vagy lábsejt...de Isten  így akar minket használni, szertné ha kapcsolatban lennénk, nem akarja, hogy értelmi fogyatékost csináljunk Jézusból (mégha ez durván hangzik is...de a sátánnak épp ez a célja, ezért diabolosz, szanaszétdobáló, a neve, szét kell dobálnia a sejteket, hogy ne legyen köztük kapcsolat, hisz akkor nem működik a Krisztus teste, vagy igen bénán, mivel sok tagja nem kapcsolódik, így csak lóg a lába pl. mint egy rongybabának...szomorú kép...de valami ilyesmi lehet szellemileg. Így azok akik kapcsolódnak sem lehetnek teljesek, hiszen ez csak együtt megy.

Efézusi levél 2

20.	Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.	A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.	A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.

Római levél 12

4.	Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van:
5.	Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.

 

1Kor 6,15

Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai?

I Korintus 12

12.	Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is.
13.	Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.
14.	Mert a test sem egy tag, hanem sok.
15.	Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
16.	És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
17.	Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás?
18.	Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta.
19.	Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?
20.	Így azonban sok tag van ugyan, de egy test.
21.	Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.
22.	Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:
23.	És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek;
24.	A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván,
25.	Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.
26.	És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.
27.	Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.

 Kolossé 2

16.	Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:
17.	Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.
18.	Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.
19.	És nem ragaszkodván a Főhöz, a Kiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.

 

Ma azon gondolkodtam, hogy az igazán értékes dolgok a legnehezebbek…Először a gyereknevelésre gondoltam. Annyira nem vártam, mert szinte mindenhol csak a nehézségeiről beszélnek…éjjel nem tudsz majd aludni, ordít majd állandóan, hulla fáradt leszel, a lakásod háborús övezetté válik, mert nem lesz időd kitakarítani, lehet nem lesz időd főzni, csak az el nem végzett munka súlya alatt fogsz roskadozni, nem lesz még ennyi pénzed sem, mert sok mindent kell venni, és nem marad magadra semmi, lehet még a házasságodat is megviseli…mivel nem mehetsz a munkahelyedre, össze leszel zárva egész nap a gyerekeddel, és nem tudsz majd beszélgetni az emberekkel egy idő után, mert nem is nagyon találkozol felnőtt emberrel, elszigetelődsz, a fáradtság miatt házsártos leszel, a férjed is nehezen visel majd el, állandóan külön programokat csinál majd, mert te úgysem mehetsz vele sehová, mert mindig ott lesz a gyerek…Aztán lehet, hogy hisztis lesz, és követelőző, hiába próbálod másképp nevelni, majd leéget a boltban, meg egyéb helyeken a kiabálásával…

Na többet nem írok…általában ezeket hallani a legtöbbször…készülj fel, mert vége az életednek. Addig aludj, légy a férjeddel, barátokkal, mert utána te meghaltál, csak egy gép leszel, aki egy ember kénye kedve szerint ugrál, miközben a te életed leamortizálódik, igaziból megszűnik, hogy majd 25-30 év után rájöjj, hogy semmi nem maradt belőle…

Rájöttem, hogy azért ez talán mégsem a teljes kép… Hála az Úrnak, hogy vannak akikből más üzenet jön, pl a Budai család a gyüliből, jó velük beszélgetni, mert látni, hogy milyen jó fej gyerekeik vannak, akik örömöt szereznek a szülőknek, meg amikor mesélnek arról az időről amikor még kicsik voltak, akkor sem az jön le, hogy milyen rossz volt, hanem, mint valami értékes, szép időnek látni mellettük, ráadásul ezt mind valahogy úgy adják elő, hogy mellette szó van a nehézségekről is, de valami szeretetfélét érezni közöttük. Tök bátorító volt velük beszélgetni, na meg egyik munkatársam is, bár neki nincs gyereke, de mégis jó reklámhordozója a gyerekvállalásnak, talán azért, mert kimaradt belőle, és tudja milyen nehéz úgy, vagy nem tudom…de ő is úgy beszél, gondolkodik, hogy abból valami jó dolognak tűnik a gyerekvállalás. Valami olyannak, amit kár volna kihagyni.

 

 

Eszembe jutott pl. a Zgróti gyüli is, vagyis gyüli kezdemény. Kb. 3 éve létezik az a kis csoport, és néha nagyon nehéz tud lenni. Amikor az elején többen otthagyták, akiket megszerettem, és utána még ócsárolták is, volt akinek egyszerűen a hiánya fájt. Volt, hogy minket szapultak érte, hogy nem növekszik, volt, hogy egyedül mentem el az alkalomra, mert senkinek nem volt olyan fontos, hogy eljöjjön, inkább otthon kényelmesen elvoltak, volt mikor úgy éreztem minden terhét, anyagit, szellemit csak egyedül, vagy Lacival ketten hordunk, miközben mindenfelől csak a hurrogást lehetett hallani, hogy ez ilyen szar-meg olyan szar…olyanoktól akik nem tettek bele. Meg olyanoktól akiktől inkább bátorításra lett volna szükség. Rengeteg könny van mögötte, amiket senki nem látott, de Valaki mégis…adott is ígéretet, hogy akik sírva vetnek, ujjongva aratnak majd. Most azt hittem eljött az aratás ideje, az emberek kezdtek jönni, a hangulat kissé fagyosból kezdett átváltani szeretet-légkörré, ahol beszélgettünk, bizonyságokat tettünk, igéket hoztunk, imádkoztunk egymásért, örültünk együtt, és búslakodtunk is. Egyre többen lettünk, és nem csak mennyiségi növekedés volt, hanem minőségi is, az embereknek fontos lett a közösség, egymás…így ment egy pár alkalommal, aztán amikor a legtöbben voltunk, és új emberek is jöttek, akkor a sátán bekavart, és újra vissza esett a létszám. Egy kis húzásával jókora rombolást ért el, elég szörnyű képet mutatott rólunk, azon az alkalmon, pedig a végére úgy láttam Isten kerekedett felül…de a következő alkalom mást mutatott. Félek, hogy a megmaradt emberek lelkesedése is alább hagy, és újra jönnek azok az idők, amik eddig voltak. Igen ez nehéz. De amikor, láthattam a fejlődést az emberekben, láthattam, hogy felüdülnek mikor eljönnek, adhattunk egymásnak, és új emberek jöttek akiket megszerethettünk, a régiek kinyíltak…amikor látni lehetett Isten keze munkáját, érezni a jelenlétét…Akkor ujjongtam a szívemben, hogy megérte a sok könny, megérték a csalódások, elfelejtettem őket a jó miatt, láthattam magamban is a fejlődést, hogy régen mindig könnyen feladtam mikor baj volt, én nem csinálom ezt, hitetlenné váltam. De decemberben, amikor hetekig nem akart senki jönni gyülibe, és terhesen kóboroltam az esőben, mert bementem, hogy nehogy ne legyen ott senki, aki fogadhatja az embereket, hogy nehogy ne legyen ott senki aki imádkozhat…és milyen szar volt, hogy senkinek nem volt fontos, amiért annyit küzdöttünk már. Csak mert esik az eső…már nem jöttek…régen ilyekor azt mondtam volna, hogy a francot érdekli, menjenek a csudába, ki vagyok én, hogy ezt nekem kell csinálni? Hiszen egy kis senki vagyok. Mit ér, ha csak én vagyok itt? Nem érdekel többé…De most, bár nagyon szomorú voltam, de nem otthagytam, hanem imádkoztam, kiáltottam Istenhez értük-értünk-szentgrótért…valahogy eszembe sem jutott, hogy ezt fel kell adni, pedig kiút nem látszott. Igen sötét volt a helyzet. Valami mélypont szerű volt…De Isten egy pillanat alatt megfordította és eljött az aratás, örvendezés ideje…igaz rövid ideig, de belekóstolhattunk miért csináljuk, hogy milyen amikor jó…Tele vagyok hálával azért a pár hétért…de lesz ez még jó, tovább is.

Valahogy így lehet a gyerekekkel is. Biztos sok nehézség van…de arathatunk is. Eddig mindig az okozta a legnagyobb örömet, ha Isten munkájában láttam, hogyha csak kicsit is engem is használt, ha valaki közelebb került Hozzá, ha valakinek örömöt tudtam okozni, ha jó hatással lehettem valakire…ez is a gyereknevelés része, hiszen jó hatással lehetek rá, bemutathatom neki Istent, adhatok szeretetet, és majd néha láthatok gyümölcsöket, és azt mondhatom megérte. Van értelme az életemnek, nem csak elfolyik a semmibe, hanem van aki örül annak, hogy létezem, hogy nem csak rombolok, építek is…

Minden szép dolog ilyen az életemben, sok nehézséggel is jár. A sátán úgy mutatja be őket, mintha csak az lenne, mintha csak a rossz lenne, azt akarja, hogy adjuk fel, hogy ne jussunk el az aratásig, az örömig. És milyen sokszor bedőlök neki, de még jó, hogy ott van Isten, és Ő megmutatja „az élet napos oldalát” is, úgy hogy a nehezet sem titkolja el. Kedves olvasók, azért írtam le ezeket, hogy ti se dőljetek be a sátánnak, amikor nehézségben vagytok, nem csak rosszból áll az élet, és van szabadulás, van jó is, főleg ha Istennek megengeditek, hogy vezesse az életeteket…Átvisz még a halál árnyékának földjén is, de ha kiérsz onnan, olyan helyre jutsz, ahová a könnyű úton soha nem jutnál el. A csalódásokat, próbákat nehézséget ki lehet kerülni, de nem mindig érdemes, el lehet zárkózni előlük, de akkor az aratás is elmarad, és észreveszi az ember, hogy kiürült az élete. De ha visszanézek azt látom, hogy csodás időkön vitt át az Úr. Emlékszem mennyit sírtam a Bibliakör miatt, de a végére milyen jó kis közösség lett, nem túl sokan tértek meg, de azok ütősek lettek, és láthattam a fejlődésük, hogy szolgálatba álltak, hogyan igazították az életük Istenhez, Pl hogyan kaptak társat, vagy hogy fejlődtek a hitben, azok is akik nem ott tértek meg, de az a közösség hatással volt az életükre, vagyis mi emberek benne, jó hatással tudtunk lenni egymásra…aztán mennyit szenvedtem a párválasztásban, annyira reménytelen voltam…de aztán arathattam, és tudom, mert láttam, hogy akik a könnyebb utat, nem Isten útját választották, szakadékba zuhantak, ki akarták kerülni a siralom völgyét, de nem jött össze. A könnyebb út, legtöbbször rossz felé visz, a nehéz pedig felfelé.

 

 

Jézus mondta, hogy az Ő követése a nehéz, szűk ösvény…a sátán is szereti ezt idézni :-)…de nem ennyiből áll, a vége, és azért közben is nagy-nagy örömöket tartogat, értéket. Mindig eszembe jut a kutya a cégnél…ez egy nagyon félős kutya volt, sokszor ütötték, mielőtt odakerült…félt az emberektől, de szeretetre is vágyott…ha meg akartam simogatni először eliszkolt, de leküzdötte a félelmét, a nehezebb utat választotta, és megsimogattam…most már nem fél, hízelgős, bátor eb lett. Így ha pl egy gyüliben sebeket kaphatok, kihasználhatnak, ellenünk fordulhatnak…vagy meg is tették, és ezért nem megyek többé gyülibe, (ami sokszor megfordult a fejemben J ) akkor elesek az áldásoktól is, a szeretettől, a jótól, amit csak ott kaphatok, mert vannak Istennek olyan áldásai, amiket azon keresztül ad…de ez csak egy példa…szinte mindennel így van. A gyerekkel is…biztos sok álmatlansággal jár, meg átformálja az ember életét, de inkább meneküljek el tőle? Dehogy! Vállalom a nehezet, hogy részem lehessen a jóban is. (Nincsen rózsa tövis nélkül.)

Azt is írja az ige, hogy a szülő nő vajúdik, meg fáj neki, de amikor megszületik akiért kínlódott, akkor minden rosszat elfelejt. Ilyen az élet. Ha egy hegyre mászok felfelé, akkor az nehéz, de egyre jobb lesz a kilátás, és a végén a csúcsra érek…de ha lefelé megyek, az egyszerű, de egyre rosszabb a kilátás…

Jézus igája tényleg könnyű és gyönyörű…annak ellenére is, hogy az akkor is egy iga. Szóval ahogy az ige írja, azokat vegyük figyelembe, amik csak jók, tiszteletre méltók, és neki tetszők…és ne csak a rosszat, utálatost, és szomorút, ahogy a sátán szeretné.

Szóval biztos jó lesz a gyereknevelés :-) összességében…:-):-):-)(80 évesen legalábbis így fogom látni :-):-) vagy akár előbb is :-) )

 

 

Vasárnap újra hit-próbám volt. Isten időről időre lemondást kér tőlünk...olyan dolgokról kell lemondanunk, amik fontosak nekünk, hogy bizonyítsuk Ő fontosabb. Kicsit már soknak éreztem a lemondást.  Látom, hogy másoknak van pénzük divatos ruhákra, és cipőkre pl. Gondolkodtam, honnan van nekik rá? Miért van az, hogy mindketten dolgozunk és évente ha vehetek egy pulóvert? Hogy Anyukám vesz nekem csizmát, és álmaim csizmáját ott kell hagynom, pedig fele annyiba került,mint az eredeti ára. Utálom, hogy szürke egér vagyok, és tudom, hogy ha lenne pénzem egy csizmára, egy menő gatyára, meg három pulcsira, már én is nőnek érezhetném magam. De nincs...de miért? Na rájöttem, mert mi fizetünk tizedet, meg kell benzinre költenünk, hogy hetente gyülibe járjunk, a további ezen felüli Istennek adott dolgokról nem is beszélve. Ha ezt a pénzt egy házra félrerakhatnánk, lenne esélyünk rá, hogy ne egy tanyán kelljen laknunk az emberektől elszigetelve, hogy mi is városban lakhassunk, mint más normális ember, ahol kimehetünk sétálni, és emberekkel találkozhatunk, ahol ott a zala rét a nyugalmával, csendjével, a természet is, de boltok is, orvos is...stb...szóval normális élet. Olyan reménytelennek tűnt bejutni újra a városba. Haragudtam egy csomó emberre akik élvezik a hasznát az én káromnak, és még csak fel sem tűnik nekik.Legalább hálásak lennének, de nem, totál természetesnek veszik.

Na ezek voltak a gondolataim, finom formában, mert azért párszor vissza kellett törölnöm a sorokat amit írtam. Persze ezt is elmondtam Istennek, kiöntöttem ahogy van. Elmondtam milyen igazságtalan ez, és hogy mi lesz velünk ha ezt így folytatjuk?

Íme a válasz:

I Mózes 13

5.	Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai.
6.	És nem bírá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt.
7.	Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön.
8.	Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.
9.	Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek.
10.	Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Égyiptom földe.
11.	És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól.
12.	Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a Jordán-melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig.
13.	Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt.
14.	Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra.
15.	Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.
16.	És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.
17.	Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt.

  Milyen ez a Lót? Nem érdekelte, hogy Ábrahámnak a sivatag maradt csak, ő a jobbat választotta. Ábrahámnak is az a rész tetszett, ez biztos, de lemondott a neki jóról, hogy másnak jó legyen, a békességért. És miután megtette, kapott Istentől egy ígéretet, lemondtál róla, de én neked adom, a tiéd, nemcsak azt a részét, amit Lót választott, hanem felettébb, sokkal többet, amíg csak ellátsz, mind a tiéd.

Aki Istenért mond le valamiről, ami neki is fontos lenne, ami neki is a szíve vágya, az nem marad kenyérkéregető. Amikor elmondtam Lacinak is, hogy besokalltam kicsit, az volt a válasz, hogy majd a mennyben...ja persze, hol van az még? Meg különben is, ott mindenkinek meglesz mindene.

Márk evangélium 10

28.	És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
29.	Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,
30.	A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.
31.	Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.   Na de ez itt, ha valamiről lemondasz kapsz helyette százannyit. Még ebben az életben, ezt maga Jézus ígérte. Már tapasztaltam is, hogy igaz. Volt, hogy Isten egy fiút kért el tőlem. Úgy láttam azt a fiút, mint az utolsó esélyem a házasságra, de odaadtam, na nem volt egyszerű, néha néha visszaestem, de azt hittem akkor, hogy Isten "feltámasztja", hogy egyszer csak rájön, hogy én vagyok az a valaki...de nem jött rá . Utána egy nem hívő srácot kellett elengedni, még máig is nehéz azokra az időkre visszagondolni...DE most van férjem, néha belegondolok ha akkor nem adom oda Istennek azokat, akkor tudom most sem lenne még senki. Aztán Isten adott lakhelyet, ami szép bár nem a miénk, de minden bútort, minden gépet megadott újonnan, és egy tágas otthonos lakhelyet. És azóta is mindig adott eleget anyagilag. És ahogy Lót később nagyon megszívta, hogy nem Istenre figyelve választott, úgy bár jobbnak látszik néha amit Isten nélkül választunk, kapunk, de idővel kiderül az igazság. Az, hogy az Isten félelem nagy nyereség, értékes, drága gyöngy, amiért érdemes eladni mindenünk, hogy megszerezzük. Lehet kis hülyeségnek tűnik,ha valaki azon sír, hogy neki nem lehetnek szép ruhái, ahoz képest akitől az életét veszik el a hitéért, de mindenkinek a hite mértéke szerint kell adnia, talán majd egyszer az életem is tudom adni Istenért, ha a kicsin hű vagyok. A többi meg Rajta múlik, a ház, a ruhák, csizmák, idő. Uram kérlek tartsd be az ígéreted. Köszönöm.

 

 

  Evolúció
Az általános iskola első osztályában a tanító néni az evolúciót próbálta elmagyarázni a gyerekeknek. Kérdéseket tett fel az egyik fiúnak:

TANÍTÓ NÉNI: Tomi, látod a fát odakint?
TOMI: Látom.
TANÍTÓ NÉNI: Tomi, látod a füvet is ott kint?
TOMI: Igen.
TANÍTÓ NÉNI: Most nézz ki az ablakon, és nézz fel, hogy látod-e az eget.
TOMI: Jó. (Feláll, odamegy az ablakhoz, kinéz, majd visszaül.) Igen, látom az eget.
TANÍTÓ NÉNI: Láttad Istent?
TOMI: Nem.
TANÍTÓ NÉNI: Látod, mi azért nem látjuk Istent, mert ő nincs ott. Ő nem is létezik.

Ekkor egy kislány jelentkezett, hogy szeretne ő is beszélni Tomival. Hasonló kérdéseket akart neki feltenni. A tanító néni beleegyezett.

KISLÁNY: Tomi, láttad a fát odakint?
TOMI: Igen, láttam.
KISLÁNY: És a füvet?
TOMI: Igeeen. (Már kezdett kifáradni ezektől a kérdésektől.)
KISLÁNY: Láttad az eget?
TOMI: Láááttam.
KISLÁNY: Tomi, látod a tanító nénit?
TOMI: Igen. (???)
KISLÁNY: Látod az agyát?
TOMI: Nem...
KISLÁNY: Akkor aszerint, amit az előbb tanultunk, neki nincs is agya!

"MERT HITBEN JÁRUNK, NEM LÁTÁSBAN"

  Ha döntened kell, az is döntés, hogy nem döntesz.

Komment:

	5Móz 30,19 Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam elétek, áldást és azaz átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
	Isten adta a döntés lehetőségét: örök élet, vagy örök halál...
	Aki nem dönt, az is döntött...
	Jézus mellett dönteni kell, hogy örök életed lehessen...
	Mivel ahogy a disznótor, úgy az örök élet sem kötelező, nem erőszak... De higgy Jézusban és üdvözülsz!

 Vidéki bácsi először megy a nagyvárosba, ahol szállodában száll meg. Ismerősei már jó előre kioktatták, ne hagyja magát átverni. Bemegy a szállodába, kifizeti a szoba árát, majd a csomaghordó fiúval elindul. Ahogy becsukódik mögöttük az ajtó, a bácsi kifakad:
- Már elnézést, de engem ne akarjanak átverni! Ebben a szobában se tévé, se fürdőszoba, se ágy! Mit képzelnek maguk?!
Mire a fiú türelmesen mondja:
- Uram, ez még csak a lift!

  komment: Sokan így dobják el a hitet,és az igaz Isten ismeretét, pedig még csak a vallásig  jutottak.

 

10.	A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;
11.	Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.
12.	Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
13.	Nyitott sír az ő torkuk; nyelvükkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.
14.	Szájuk telve átkozódással és keserűséggel.
15.	Lábaik gyorsak a vérontásra.
16.	Útjaikon romlás és nyomorúság van.
17.	És a békességnek útját nem ismerik.
18.	Nincs isteni félelem az ő szemük előtt.    Na ezért van szükségünk Jézusra,és váltságára!

 

Egy anyuka a kislányával kézen fogva mentek hazafelé a templomból. Egyszer csak a kislány az anyjához fordult és megkérdezte:
- Anyu, van valami amit nem nagyon értek abból amit a pap bácsi mondott ma reggel...
- És mi ami ami megzavart, kicsim? - kérdezte az édesanyja mosolyogva.
- Hááát, a pap bácsi azt mondta, hogy Isten nagyobb mint mi. Ez igaz, anyu?
- Igen, ez igaz.
- És azt is mondta, hogy Isten bennünk lakik. Ez is igaz?
- Igen, Isten bennünk lakozik.
- De hát anyu, ha Isten nagyobb mint mi és ha Ő bennünk lakozik, akkor nem kéne látszódjon legalább egy kicsit?
(Mt.5:16) 

 

+ egy vicc, ami mostanában a kedvencem: 

"megkérdeztem a jósnőt, mi vár rám 2009-ben, azt mondta, ne aggódjak, nem lesz gáz....:-)"

Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. A recsegő adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, amiről még soha senki nem hallott. Igazából nem is influenza, és tulajdonképpen csak három emberről van szó. Néhány orvos útban van, hogy kivizsgálják a dolgot. Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem harmincezerről, és most már a tévé is foglalkozik a témával. Egy olyan különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az emberiség.

Hétfő reggel, mire felkelsz, már minden újság vezércikke ez a történet. Most már nemcsak India, de Pakisztán, Afganisztán és Irán is megfertőződött, és mielőtt észbe kaphatnál, már mindenhol erről beszélnek. Az elnök tartott valami beszédet, amelyben elmondta, hogy ő is és a kormányban mindenki reménykedik, hogy minden rendbe jön De mindenki elmélázik egy kicsit a bejelentésen, hogyan tudjuk távol tartani magunktól mindezt? És ekkor Franciaország elnöke Európát sokkoló bejelentést tesz közzé: lezárják a határaikat. Bármely érintett országból érkező repülőjáratra érvényes a zárlat, vagyis nem szállhatnak le a gépek az ország területén. A hír hallatán kiver a verejték, és lefekvés előtt kicsit tovább nézed a CNN nemzetközi műsorát. Akkor egy tudósító bejelenti, hogy egy férfi Párizs egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzától. Tehát megérkezett a vírus Európába is.

Mindössze annyit tudnak róla, hogy amikor kiüt rajtad a betegség, tulajdonképpen már egy hete lappangott benned. Aztán négy napig hihetetlenül rossz állapotba kerülsz, különféle tünetekkel, majd meghalsz. Anglia lezárja határait, de túl későn. Kedden reggel az Egyesült Államok elnöke a következő bejelentést teszi: "A nemzet biztonságának érdekében minden repülőjárat Európába és -ból, valamint Ázsiába és -ból törölve." Négy napon belül az egész ország kimondhatatlan félelembe merül. Az emberek arról beszélnek, hogy mi lesz, ha a mi országunkat is eléri?

Szerda este valaki a parkolóból lélekszakadva ront be a terembe: "Kapcsoljátok be a rádiót, kapcsoljátok be a rádiót!" Mindenki feszülten figyel a kis hangszóróból jövő bejelentésre: megtörtént a legrosszabb, amire számítani lehetett: két nő New York állam egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzában. Órákon belül végigsöpör ez a valami az egész országon. Emberek ezrei dolgoznak éjjel-nappal, hogy megtalálják az ellenszert. De semmi nem bizonyul hatásosnak. Váratlanul érkezik a hír: megfejtették a rejtélyt. Megtalálták az ellenszert. De az elkészítéséhez egy olyan valakinek a vére kell, aki még teljesen tiszta. Az egész ország felnőtt lakosságát felszólítják, hogy mindenki menjen el a városi kórházba, hogy a vértípusát ellenőrizhessék. Mindössze ennyit kérnek az emberektől.

Természetesen, amikor pénteken, késő este a kórházhoz értek, már a parkolóban kígyózik a sor. Nővérek és orvosok rohangálnak, szúrják meg sorra a várakozókat és címkézik a kémcsöveket. Aztán odaérnek hozzád és családodhoz, és tőletek is vért vesznek. Fiad, aki még kiskorú, ragaszkodik hozzá, hogy ő is vért adhasson. Arra kérnek, maradjatok a parkolóban, és csak ha halljátok a neveteket, hogy hazamehettek, akkor induljatok el.

Hirtelen egy fiatal férfi rohan ki a kórházból ordítva. Egy nevet kiabál és egy kórlapot lebegtet.

A fiad megrángatja a kabátod ujját: "Apu, az én nevemet kiabálja." És mielőtt bármit tehetnél, megragadják a fiadat.

- Egy pillanat! Álljon meg! - kiáltasz rá, mire azt válaszolják: - Semmi baj, minden rendben van. A vére teljesen tiszta. Szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nem fertőzött. Úgy tűnik ugyanis, hogy megfelelő a vértípusa.

Öt feszült perc múlva sírva és egymást ölelgetve jönnek ki az orvosok és a nővérek. Néhányan még nevetnek is. Az elmúlt egy hét alatt ez az első alkalom, hogy valakit nevetni látsz. Egy idősebb orvos ekkor odalép hozzátok, és azt mondja:

Köszönjük, uram. A fia vére tökéletes. Tiszta és hibátlan. Most már elő tudjuk állítani az ellenszert.

Ahogy a hír elkezd terjedni, a parkolóban álló tömeg egyre hangosabban örvendezik, imádkozik, sír és nevet. De aztán az ősz orvos feleségedet és téged félrevon:

- Beszélhetnék önökkel egy percre? Nem vettük észre, hogy a donor kiskorú, ezért szükséges, hogy aláírják ezt a beleegyező nyilatkozatot.

Elkezded aláírni, de aztán észreveszed az üresen hagyott leveendő vérmennyiség rubrikáját. - M-m-m-mennyi vért vesznek le tőle?

És ekkor az idős orvos mosolya eltűnik. - Nem tudtuk, hogy egy kisgyermek lesz. Nem voltunk rá felkészülve. Az összes vérére szükségünk lesz.

Megdöbbenve válaszolsz: - De-de.ezt maga nem értheti! Ő az egyetlen fiam!

- Mi a világról, az egész emberiségről beszélünk! Kérem, írja alá! Mindre szükségünk van.

- Nem lenne megoldható, hogy vérátömlesztést kapjon?

- Ha lenne tiszta vérünk, akkor kaphatna. Kérem, aláírná?

Tompa csöndben aláírod. Aztán megkérdezi az orvos:

- Szeretnének néhány percre bemenni hozzá, mielőtt elkezdjük?

Oda tudsz menni? Oda tudsz menni, ahol a fiad az asztalon ül, és azt kérdezi:

- Apa? Anya? Mi történik itt?

Meg tudod fogni a kezét, és azt mondani neki: - Fiam, nagyon szeretünk téged, és soha nem hagynánk, hogy valami olyan történjen veled, ami elkerülhető, érted?

El tudsz menni? Ki tudsz úgy menni a szobából, hogy közben hallod fiadat, amint azt kérdezi: - Apa? Anya? Apa? Miért, miért hagytok el?

És aztán a következő héten, amikor a fiad temetése van, néhányan átalusszák az alkalmat, és vannak, akik el sem jönnek, mert más dolguk van, vagy vannak, akik eljönnek ugyan, de csak egy mesterkélt mosolyt erőltetnek az arcukra, hogy úgy tűnjön, fontos nekik az egész. Vajon nem akarnál felugrani, és azt mondani: ELNÉZÉST! A FIAM ÉRTED HALT MEG! HÁT ENNYIRE NEM ÉRDEKEL? EGYÁLTALÁN JELENT EZ NEKED VALAMIT?!

Vajon Isten is ezt szeretné mondani ezekben a napokban? "A FIAM ÉRTED HALT MEG! SZÁMÍT EZ NEKED VALAMIT? HÁT NEM ÉRTED, HOGY NEKEM ENNYIRE FONTOS VAGY?"

Van itt egy nagyon jó kép:

 Arról, hogy a "kígyó" ha akarna sem tudna segíteni... Sokszor gondoljuk, hogy valami bűn kisegít minket, talán csak az igazság elhallgatása, vagy egy kicsit finomabb formában való előadása, vagy pl. a manipulálás...tegnap láttam egy filmet egy párról, akik ahelyett, hogy megbeszélték volna a dolgaikat manipulálni akarták egymást, és mire mentek vele? Mire rájöttek, hogy nem mennek semmire a manipulációval, és megbeszélték a dolgokat, már késő volt, a kapcsolatuknak vége lett az intrikák miatt. A sátán mindig valami könnyebb megoldással jön, de aztán a végén, mikor bele akarsz kapaszkodni, rájössz, hogy nem tud megtartani...Nem így Isten, neki van keze, hogy cselekedjen!Van füle, hogy meghalljon, van szíve, hogy segítsen:-).

 

 

Ézsaiás 42/3

"Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg."

 

  Vigyáz rád, mint testőr/lélekőr/szellem-őr :-). (Ha kéred:-) )

 

 

 Hordoz a nehéz időkben, ha megfáradsz, felemel...

 

más

ezeket nem tudtam kihagyni:-))))):-))))

 

 

 

Akna keresés vicces katonákkal:-)))):-)))))

 "1. És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
2. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
3. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
4. És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
5. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek." I Mózes48

 

 

Elgondolkodtatott ez az ige. Jákob, más néven Izrael,  befogadott még két gyereket a 12 törzs mellé. Ezek ráadásul Egyiptomban születtek. Idegen földön, nem Izraelben, idegen kultúrában nőttek fel, mégis azt mondja Jákob egyenrangúak a szemében Rúbennel, és Simeonnal... Rúben az elsőszülött volt. Nemcsak hogy befogadta őket, hanem egyenlővé tette az elsőszülöttekkel...Azért ez nem semmi, hiszen ez egy előkép. Isten kiválasztotta Izraelt, megszaporította, megszabadította, megismertette magát vele, földet adott neki birtokul...Aztán jött egy idő a történelemben, mikor szétszéledtek, és idegenek taposták földjüket. Ekkor egy másik népet is befogadott Isten, mindazokat, akik hisznek az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, Jeshuában. Ez a nép Egyiptomban/a világban növekedett, nem ismerte Istent, csak a Fiát ismerte meg, Jézust (először),erre az Atya azt mondta, hogy befogadom őket, egyek lesznek a többi gyermek közül. Nem lesznek kevesebbek, ugyanúgy fogom szeretni őket, mint a sajátjaimat. Így lett nekünk, pogányoknak is esélyünk, lehetőségünk... Ahogy Efraim, és Manassé, csak Józsefet ismerték, úgy mi is először csak Jézust, de Jézus Atyja is befogadott minket, nem csak, mint unokát, hanem , mint gyermeket. Milyen nagy dolog ez. Köszönöm Atyám! Köszönöm, hogy teljes értékű gyermekként befogadtál a többiek közé, köszönöm, hogy újjá szültél, megáldottál, mint a többieket. Csodálatos vagy. Köszönöm!

Józsefet kidobták maguk közül a többiek, sokáig éltek így, mire egyszer újra "összefutottak", és újra befogadták őt. Így van Izrael is. Eldobta Jeshuát, nem fogadta el messiásnak, de attól még közben Jákob fiai maradtak, bár azzal, hogy elvetették Fiát nagy fájdalmat okoztak neki (mint a fiai Jákóbnak), az Egyiptomiak pedig befogadták, és József Egyiptomban született fiai egy nép lettek a testvéreivel. Így lesz ez majd egyszer szellemben is, az igazi keresztyének és az igazi izraeliták egy nép lesznek. 

Már most érzem néha ennek előszelét. Olvastam egy-két zsidó blogot nemrég. Érdekes volt, hogy sok helyen megemlítik az evangéliumi keresztyéneket, mint akik valami jót tettek velük, elismerik őket, vagy hasonlók. És ez viszont is így van, ritka az az evangéliumi keresztyén aki nem szereti a zsidó népet. Olvastam pl. azt is, hogy az egyik srác nézte az NCIS-t és ott épp valami olyan rész volt, ahol zsidók szerepeltek, volt benne Moszad, meg hasonlók, és mennyire örült neki, hogy ilyet lát, továbbá ha kimegy az utcára reménykedik, hogy találkozik zsidóval, ha lát egyet örül nagyon stb. Annyira magamra ismertem. Én is földöntúli örömben szoktam lenni, ha valami olyan film van amiben csak kicsit is megemlítik az evangéliumi keresztyéneket, vagy amikor az utcán láttam valakit, akinek a kezén WWJD-s karkötő volt (tehát valószínű keresztyén), meg ahogy ők, szeretném én is a gyerekemet úgy nevelni, hogy tudjon Istenhez közeledni, már most szoktatom Pintér Bélához:-) Persze ezek lehetnek csak egyszerű dolgok, pl gondolom a punkok is örülnek, ha róluk van szó a tv-ben, vagy találkoznak egymással az utcán. Lehet, hogy ezzel mindenki így van:-) mindenesetre ha észérveket veszünk, akkor utálnom kéne a zsidókat, hisz nem fogadják el a megváltóm,de tudom az Atyám sem így néz rájuk.

Azon is gondolkodtam, nem-e identitászavarban küzdök, mert az említett NCIS részt én is láttam, és nagyon örültem én is neki, hogy zsidók szerepeltek benne, továbbá én is örülök az utcán a zsidóknak, meg vágyom eljutni Izraelbe, ha felajánlanák, hogy bárhová elmehetek a világon, nem mennék Hawaii-ra, nem mennék semmilyen felkapott helyre, hanem oda mennék Izrael földjére. Aztán ebből az igéből rájöttem, hogy nem küzdök identitászavarral, hisz egykor majd egy nép leszünk velük:-)

De a legfőbb mégis, ami a legcsodásabb ebben az igében, az az, hogy én is egyiptomi voltam, de hittem Jeshuában, és az Atya engem is befogadott, elsőszülöttként. Semmi közöm nem volt az ígéretekhez, semmi közöm nem volt semmi áldáshoz, amit Ő az övéinek tartogatott, aztán mégis részese lehettem, az Ő nagy szeretetéből:-) Ez nagyon jó!

 

 

 

 

 

egy jó kép :-)

 

 

 Szegény kismadár:-) anyukája rossz helyen landolt...így most ő kérni sem tud:-)

tanulság: Nézzük meg milyen áron segítünk másoknak:-)))))

Most, hogy körülbelül a feléhez értem, leírom a tapasztalataim, gondolataim a témáról, csak úgy magamnak is, hogy jobban kiforrjon bennem. Főleg, hogy hozzátartozik a felkészüléshez az is, hogy gondolkodjam róla. Ami a legszembetűnőbb, az, hogy az emberek figyelmesebbek. Ez tök jó, bár tudom csak addig tart, amíg bennem a baba, utána már ő fog tarolni, na és persze tudom, hogy az érdeklődés főleg neki szól, de mivel engem nem tudnak kikerülni...:-) így én járok jól:-))).

 

 

Egy-két emberen vettem észre, hogy pl. eddig szerettem elkerülni őket, mert valami bunkó beszólást szerettek elengedni azzal kapcsolatban, hogy híztam. Gondolom roppant jó fejnek gondolták magukat. De amióta megtudták, hogy terhes vagyok, azóta ez megváltozott, tök normálisak, érdeklődnek, mondják, hogy vigyázzak, nehogy megfázzak és hasonlók. Ez óriási változás ahhoz képest amilyenek szoktak lenni.  És ez két férfi. Persze volt példa a tuskóságra is, de az ritkább, meg hát megszokott. Milyen jó lenne, ha mindig így állnának az emberhez, nőhöz, akkor is ha épp nincs senki a méhében...Úgy veszem észre a férjem is figyelmesebb, eddig előfordult, hogy hetekig nem vette észre, ha elhanyagoltnak érzem magam (pedig kifejezésre szoktam juttatni:-) ), de mostanában ez másképp van, igaz van egy titkos segítségem: Isten:-). Dehát előtte is volt, csak most valahogy jobb. Na és én is már az elején elhatároztam, hogy nem fogok beparázni. Eddig minden nagyobb változástól úgy féltem, mint a tűztől, iskolaváltás, egyetem vége, munkahelykeresés, házasság. Hónapokkal előtte stresszben voltam, és sirattam a régi életem. Most szeretném ha másként lenne, a jót akarom látni. Na és eddig mindenki megtanult mindent, hogy mit is kell egy gyerekkel csinálni, miért pont én ne tudnám, hiszen van is kihez fordulnom. 

De az is érdekes, hogy milyen lehet ott benn lenni. Szerintem olyan ez, mint nekünk a földi világhoz képest a menny, vagy túlvilág. El sem tudjuk képzelni, bár nekünk is vannak információink róla. Mint ahogy ez a kisgyerek, állítólag most kezd hallani, szerintem fogalma sincs mik azok amiket hall, de valamit megsejt belőle, most jó vagy rossz, kiabálnak, vagy énekelnek... Mi is ennyire vagyunk a mennytől, benne élünk egy szoros burokban, vízben úszkálunk, és el se tudjuk képzelni, hogy majd víz nélkül is megleszünk, és lesz akkora helyünk, hogy mozogni tudjunk. Hogy majd a lábunk valamire jó lesz, vagy a kezünk, vagy mire való az orrunk...Hogy akiben vagyunk az az anya, és még apa is van ezen kívül. Így sok ember is nem hiszi el, hogy van élet a halál után, hogy van egy Isten, akiben él, aki megteremtette. És ráadásul aki látja, figyeli őt. Épp az ultrahangnál gondolkodtam el, hogy a gyereknek fogalma sincs arról, hogy őt most nézik...főleg, hogy azt, hogy mi van a lába között. Azt gondolja senki nem látja, egyedül van, de ugyanígy Isten is mindent lát amit teszünk, ami az életünkben van. Ő is megvizsgál minket, van e két lábunk, van e két kezünk...és mire használjuk ezeket.

A másik az, hogy hogyan is keletkezett ő. Volt egy ffi+ egy nő (ne ijedjen meg senki, nem fogom leírni:-) ) A ffi Istent jelképezi, a nő az embert. Isten is elültet az emberben egy gondolatot, egy vágyat valamire, ahogy a ffi a "magját" a nőben. És sokszor azt várjuk, hogy amit mondott Isten, az azonnal meglegyen. De itt is úgy van, hogy növekedik az a gondolat, akarattá válik, és egy nap megszületik a tett. (Így van a bűnnel is, ezért mondja Jézus, hogy takarítsuk ki a gondolatainkat...) Persze közben ápolni kell ezt az Istentől kapott látást, mint ahogy egy anyának ennie kell, hogy nőhessen a gyerek, vagy hormonokat kell termelnie, hogy megmaradjon. Szerintem ez a két dolog az ima, és az ige, ami ha nem csak vallásosságból van akkor Istennel való kapcsolat. Ha azért a látásért amit Ő adott imádkozunk akkor nem hal el bennünk, megmarad és növekszik, az Istennel való közösséggel, és az igével pedig meg tudjuk tisztogatni attól amit esetleg mi tettünk hozzá.Szerintem így valósítja meg Isten az akaratát a földön. Nagy a mi felelőségünk is, hogy az a látás, gondolat vajon tett lesz-e?

 

 

Na és a megtérés. Ott is úgy van, hogy sok minden történik, mire az újjászületés végbemegy. Először hall valamit az ember, aztán hit párosul hozzá, aztá megszületik, és megvallja, hogy megszületett.

Szóval ezek jutottak eszembe:-)

Ajánlok egy blogot, abban egy bejegyzést:

http://miertcion.blogspot.com/2009/01/nzzenek-csak-oda-mennyi-kisegyhz-ll-ki.html

Ez arról szól, hogy a kisegyházak kiállnak Izrael mellett. Nagyon örültem neki, hogy ezt megírták levélben, és annak, hogy mennyire jól esett azoknak akik kapták-olvasták. 

Emlékszem mikor megtértem, egyszer csak észrevettem, hogy valami nagy szeretet alakult ki bennem Izrael felé. Minden érdekelt ami velük történt, hisz ők a keresztyének testvérei, bár nem ugyanabban hiszünk, és ők még nem fogadják el a mi megváltónkat. De Jézus közülük származott, Isten a bibliában szinte szerelmesként beszél róluk-hozzájuk. Sokszor elhagyták őt, nem az útjain jártak, de Ő mégis szereti őket, megáldja, megvédi őket. Megtérésemig nem érdekeltek, egy ország volt a többi közül, de megváltozott ez, olvastam a történelmük, regényeket a betelepülésükről. Különleges ország. Az emberek 90%-a vagy nagyon mellettük, vagy nagyon ellenük van. Nem hagynak hidegen szinte senkit. 

Ennek a cikknek azért örültem, mert eszembe jutott a tékozló fiú példája, ami arról szól, hogy egy embernek két fia van, egyik felkel és elkéri az örökségét, otthagyja Apját, a másik ott marad mellette. Az egyik aki otthagyta a pogány nép, a másik a zsidó nép. A tékozló fiú aztán egyszer visszatért, csak szolga akart lenni, de Apja fiúnak fogadta. A másik akkor ennek nem örült. Az Apa mondta neki, hogy örülnie kellene a testvérének. Ezért örülök, hogy a keresztyének kiállnak Izrael mellett, hiszem, hogy ez azért van, mert az Atya szíve is így van irántuk. Vannak olyan egyházak, amik nem állnak ki mellettük,sőt inkább az ellenséggel vannak, szerintem ez egy fokmérője annak, hogy mennyire járnak Istennel.

 

 

Tudom sokaknak nem fog tetszeni amit beírtam, nem azért vagyok mellettük, mert mindent jól csinálnak. Sajnálom a palesztin civileket, akiket a Hamasz pajzsként használ, hogy aztán a holttesteiket mutogathassa a sajtónak, hogy milyenek ezek az Izraeliek, a sok nyugati meg elkezdi utálni még jobban a zsidókat. Ők nagyrészt szerintem ugyanúgy vannak a Hamasszal, hogy nincsenek elragadtatva tőle, bár ki tudja... Látom, hogy a sajtó szívesen tolja el a hangsúlyt, és saját szája íze szerint fogalmazza meg ugyanazt a hírt. De hát mit is várhatnánk mást. A bibliai próféciák szerint, (valószínű) Oroszország -Iránnal összefogva, majd hozzájuk csatlakozva több arab állam, lerohanja Izraelt. És nem fog mellettük Amerika sem kiállni, teljesen egyedül kell szembenézniük a csapással. De akkor Isten közbelép, és Ő maga természetfeletti módon védi meg Izraelt, az ellenség pedig egymás ellen fordul. Ezt Ezékiel írja le. Ki tudja, lehet, hogy ennek az előszele van most, hiszen pl. Obama már nemnagyon akar foglalkozni Izraellel, de lehet van még idő. Mindenesetre a gyűlölet állítólag már akkora Európában, mint a harmincas években. Milyen érdekes, Afrikában is ölik egymást nemzetek, de a kutya sem törődik velük... Közel vagyunk, lesznek itt is földrengések és hasonlók. Mindenki megláthatja Isten hatalmát. Ő már most azt szeretné, ha megtérnének Hozzá az emberek, ha elfogadnák a Fiát Messiásnak, Felkentnek, üdvözítőnek. És ha majd eljön az Antikrisztus, a zsidó nép nagy része bedől neki, de lesznek sokan akik elfogadják Jézust/Jeshuát messiásnak. Ők is ott lesznek ahol mi, egy Urat imádunk, aki már most is nagyon szereti őket (és a palesztinokat is, hisz értük is meghalt).

Lehet még megérjük, hogy üldöznek majd azért, ha valaki mellettük van. Adja az Úr, hogy akkor is ki tudjak tartani...

Jézus mondta, nézzük a fügefát, mert ha kihajt, akkor láthatjuk, hogy közel a nyár. Izrael újra megalapult, 60 éve. Ekkor hajtott ki a fügefa, minél inkább közel a vég, annál nagyobbak lesznek a levelei, annál több dolog látszik megvalósulni. Jézus maga hívta fel a figyelmünk, hogy nézzük mi történik a fügefával/Izraellel, és tudjunk felkészülni azokra amiket a biblia ír.

ui: Ma ebédkor egyik munkatársam még a gáz-válság miatt is Izraelt okolta...hmmm..érdekes.

Íme még egy cikk-ajánló:

http://www.hirszerzo.hu/cikk.gaza_holokauszt_es_peepshow.93866.html

Mark Twaintól származik az anekdota, miszerint egyszer kísérletképpen összezárt egy kutyát és egy macskát, hogy megtudja elviselik-e egymás társaságát. Elviselték. Azután egy madarat, egy malacot és egy kecskét helyezett el a ketrecben. Némi alkalmazkodást követően ők is kiválóan megértették egymást. Majd egy baptistát, egy reformátust és egy katolikust zárt össze: nem sok kellett, hogy széttépjék egymást. (Philip Yancey)

:-) hát igen, vicces és szomorú is egyben...

 

Miután sok reménytelen próbálkozás után kaptam egy jelszót, újra tudok írni. Mivel elfelejtettem az előzőt.

 

 

Szóval gáz van...avagy nincs. Ez a lakosságot fűtés szempontjából nem nagyon érinti egyenlőre. Nem úgy a nagyfogyasztókat, akik közé a cégünk is tartozik. Mi pedig a cég területén lakunk, és az ő gázukat használjuk. Így nekünk sem lesz a konvektorainkban még csak őrlángocska sem. És hát elég hideg van. Még nem zárták el, de valószínű pár nap múlva ez előfordulhat. Persze meg nem fagynánk, maximum elköltöznénk anyuékhoz. 

De a mi Istenünk előrelátó, és szeret minket, megőriz minden bajban:-) Csodálatos, hatalmas, fenséges, és kegyelmes Isten. A legkisebbre is gondja van, törődik velünk. 

Most már körülbelül másfél-két hónapja a cégünk elhatározta, hogy kivágja az almást. Ebből minden dolgozó kap két sor fát tűzifának ajándékba. Hát mi gázzal fűtünk, de gondoltam jó lesz anyuéknak, vagy Bandi bácsiéknak, főleg ha ingyen van. Kicsit izgultam, hogy esetleg nem lesz idejük kitermelni, vagy valami közbejön, de azért felírattam a két sor fát. Már lélekben felkészültem férjem rosszallására, aki nem nagyon szereti az ilyen munkákat, ami földműveléssel, vagy hasonlóval kapcsolatos. Hogy mit fogok ezért kapni... Ezért próbáltam úgy intézni a dolgokat, hogy neki ne sok munkája legyen vele, szóltam anyuéknak, ő meg Bandi bácsiéknak, hogy van fa, övéké lehet, vágják ki. Nem is nagyon mondtam Lacinak a fa ügyet, nem akartam felhúzni, hogy valami plusz munkát szereztem. Mire kiderült, már mindenki örült, hogy lesz fája. Erre most meg azért kaptam, hogy miért osztogatom el, az nekünk is kell. De hát nekünk gáz fűtésünk van, de ő ki akar költözni egypár év múlva a hegyre, és akkor kell fa tüzelni. Na jó mondom, és unokatesómék meg azért fagyoskodjanak, mert minekünk 10 év múlva fa kell? Meg amúgy is meg van beszélve már. Hát vissza kellett mondani, ami tök kínos volt, és szerintem ők nem is értik mi van most. De még segítség is jött a favágáshoz, apósomék személyében, akik nagyon lelkesen darabolták a fákat, meg Laci is teljesen be volt indulva. Nem is értettem, most miért lett ilyen fontos a fa.

 

 

Aztán jött egy irdatlan magas gázszámla. levonták a fizetésem harmadát csak gázra. Holott alig fűtöttünk, egy csomót fagyoskodtunk, hogy ne legyen magas a számla. Ez aztán úgy feldühített minket, hogy vettünk egy kandallót, hogy nehogy már a hidegért ennyit kelljen fizetni. Így két héttel a gáztalanság előtt a kandallóban lobogó tűz befűtötte a lakást. Annyira, hogy még melegünk is volt. Már rég éreztünk ilyet, most nem kellett kabátban lilára fagyott kézzel élni. Végre.

Aztán egyszer csak azzal jönnek a munkatársaim, hogy elzárják a cégnél a gázt, fagyszabadság, meg minden, nekem meg azt mondták, most össze kell bújni a Lacival, hogy meg ne fagyjunk. Hát az sem rossz, de mondtam, hogy nekünk nincs gondunk ebből, mert Isten gondoskodott előre kandallóról, nem kell fagyoskodnunk! Dicsőség Neki ezért!!!!

Isten csodálatos. Jó Vele járni, Benne bízni. Ő mindent tud, mindent lát, és szeret minket, gondot visel rólunk. Dicsőség Neki! Nem tudom kifejezni, hogy mekkora dolog az Ő gondoskodását tapasztalni, áldásában élni! Köszönöm Uram!!!!

 

 

 B.Ú.É.K! avagy Bízd Újra Életed Krisztusra!

A képen látható kis csíkos rágcsálók mástól részegedtek meg, de a bibliának van egy jobb ötlete.

Efézusi levél 5. rész

"14.	Azért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.
15.	Meglássátok azért, hogy mi módon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek:
16.	Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.
17.	Azért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata.
18.	És meg ne részegedjetek bortól /pezsgőtől/, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,
19.	Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak.
20.	Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.
21.	Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében."

Szóval minden kedves olvasónak ezzel az igével kívánok nagyon boldog új évet! Isten áldjon titeket, és az összes tesómat, meg Izráelt is!

Az új évben legyünk éberek. Várjuk Jézust, hisz azt ígérte közel van. Nemrég kérdeztem Tőle, jó, de mit jelent, hogy ébren vagyok? Íme a válasz:

 

 

Lukács 21 /34

29.	Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:
30.	Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.
31.	Ezenképpen  ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
32.	Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.
33.	Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
34.	De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap:
35.	Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.
36.	Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!

  Alvás= részegség, élet gondjai...stb, minden ami eltávolíthat Istentől, minden ami fontosabb Nála. Őrködj te is éberen, mert közel az Úr.

ui: Az első képen látható hörcsögök szerető gazdik keresnek. Persze józan állapotban (mármint ők józanok) 

Eszembe jutott, hogy megosszak néhány gyöngyszemet:-)

Az életemben történtek érdekes dolgok, amik viccesek voltak. Épp ebben a pillanatban is eszembe jutott egy ilyen történet, úgy gondoltam megosztom, hogy más is nevethessen rajtuk.

 A záptojás.

Tesómmal még gyerekkorunkban kinn játszottunk az udvaron. Soha nem unatkoztunk, voltak állatok amiket lehetett nyúzni. Buksi a kutya után, a némarécék voltak a kedvenceink.  Ezek szerettek szerteszéjjel tojni az udvarba. Sokszor már későn találtuk meg a tojásokat, amik csipogó kiskacsák formájában jöttek elő, az anyukájukat pittyesnek hívtuk, mivel ilyenkor pittyegett:-). Ilyen hangot adott. De nem minden tojás kelt ki, volt amit elhagytak, volt ami nem kelt ki. Ezek voltak a záptojások, amik viccesek voltak, mert ha eldobtuk hatalmasat durrant, mint egy petárda. Viszont utána menekülni kellett, mert írtózatos bűz terjengett. Általában a hátsó kertbe szoktuk dobálni, vagy egy elhagyott területre.

Egyik nap tesómnak csodás ötlete támadt. Célbadobás. Célba vette a szomszéd kéményét. Lőtt. És mellé...A tojás átrepült a szomszéd udvarára, és óriásit posszant. Ez még mind semmi, szegény szomszéd pont kinn volt az udvaron, és épp az orra előtt esett le a tojás, és a lábainál durrant el. Hiába menekültünk be a házba, mindenki gondolta, hogy nem egy madár pottyantotta az égből.

:-)

További jó munkát, és internetezést:-)

Tegnap hallottam a rádióban, hogy az ünnepről beszélgettek. Azt mondták, hogy minek az ünnep, hiszen ha szeretek valakit, ünnep nélkül is szeretem, ha meg nem akkor az csak képmutatás, ha az ünnepkor próbálom...

Arról, hogy valaki képmutató nem az ünnep tehet. Én meg vagyok győződve róla, hogy nagyon fontosak az ünnepek. Nem hiába voltak a zsidóknál is kötelező ünnepek. Leírja a Biblia, hogy egyrészt a gyerekekért vannak, hogy amikor ünnep van, megkérdezi, mit csinálnak, és akkor meséljék el neki, pl. a kivonulást. Aztán az emlékezésért is van. Ez fontos az embernek, mert ha emlékezik jó dolgokra, az megerősíti a jövőben. 

Mi lenne ünnepek nélkül? Hétköznapok rohanása szakadatlanul, semmi különleges, csak egysíkú élet. Lehet elmaradnának a nagytakarítások, hiszen nem lennénk "rákényszerítve". Lennének rokonaink, akikkel soha nem találkoznánk. Szépen elfeledkeznénk arról is amit ünneplünk...mert elég ritka, hogy valaki Jézus születésén gondolkodjon, mondjuk Júniusban, vagy a feltámadásán októberben. Bár aki ismeri Őt, az lehet, hogy elgondolkodik ezeken máskor is, de annyira biztosan nem, mint mikor "ideje van". Szerintem nagyon unalmas lenne az élet ünnepek nélkül. Pl a férfiak soha nem vennének virágot a nőknek, csak mert nők, vagy abszolút nem vennének virágot, hiszen kinek jut ez eszébe egy hétköznapon (khmm..Laci ugye olvasod?:-) ). Vagy a nők nem sütnének fincsi sütiket, meg kajákat, csak mindig az átlagosat, darástészta (brr), krumplisprósza, pörkölt...stb. Mikor ennénk szalonnába göngyölt husit? Soha. Az ablakok csak akkor lennének lepucolva, ha már nem látunk ki rajtuk, sőt mindig dolgozni kellene. A karácsonyi díszek, és illatok nem kerülnének soha elő, hiszen két héttel karácsony után már giccsesnek tűnnek. Gyerekkoromban egészen biztos vagyok benne, hogy nem hallottam volna Jézusról, hogy hogyan született meg, és hogy feltámadt, hiszen a munka/iskola után mentünk a hegyre ott dolgozni, nem hiszem, hogy a répaegyelés közben pont Jézus születéséről mesélnének nekem.

Szóval az ilyen szövegen fel vagyok háborodva. Valóban a világban sokszor csak egy képmutatás az ünnep, de mindenki maga tehet ez ellen. És az is szomorú, hogy a gyülekezetekben, (nem a tradicionálisakban) szó sem esik az ünnepről, semmi. Ez volt a régi gyülimben is, és a mostaniban is. Pedig Isten ezért találta ki az ünnepeket, Ő akarta, hogy ünnepeljünk, Ő akarta, hogy ilyenkor emlékezzünk, együtt legyünk, ezért van a páska/húsvét, hogy a kivonulásra emlékezzünk/vagy Jézus feltámadására. Direkt ezért van. És ez egy engedetlenség Isten felé. Jézus ezért találta ki az úrvacsorát, hogy időnként gondolkodjunk el rajta, mit is jelképez. Jaa, hogy vannak akik nem veszik komolyan? Akkor dobjuk ki az Úr rendelését az ablakon? A jót, azért, mert van aki nem tudja használni? Ne használjunk villanyt sem, mert már volt, hogy lakástüzet okozott.

Íme Isten gondolata:

1Móz 1,14

És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.

Már a teremtéskor elgondolta Isten, hogy kellenek ünnepek, hát teremtsünk égitesteket az ünnepek jelölésére. 

V Mózes 6

17.	Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.
18.	És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak.
19.	Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr.
20.	Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
21.	Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Egyiptomban a Fáraónak; de kihozott minket az Úr Egyiptomból hatalmas kézzel.
22.	És tőn az Úr Egyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Fáraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23.	Minket pedig kihozott onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24.	És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.

Isten rendelései az ünnepek is. Igaz a karácsony az nem, de attól még felhasználja Ő is, legalábbis az én életemben...

Szóval éljenek az ünnepek!!!:-)

Valahol hallottam, hogy az nem baj, ha egy madár a fejedre száll, de az igen, ha ott fészket is rak:-). Ilyen a bűn, az hogy megkísért még nem baj, természetes, de ha engeded beköltözni a szívedbe az már a Te felelősséged...

Ne bonyolítsd túl az életed, bízd magad Isten vezetésére:-)))

Együtt többre megyünk, ne versengj, inkább fogj össze:-)))

Ne aggódj, a Te Mennyei Atyád tudja mire van szükséged!:-)

/angol szöveg: Nem vicces Mózes!/

Néha szükség van egy kis kikapcsolódásra, ezt Isten is így gondolta, ezért adta a pihenőnapot:-)

Soha nem késő...elkezdeni Istennel járni sem:-))))